Egy amerikai fickótól származik az ötlet, a könyvespolcok fogságában senyvedő könyvek szabadon engedése. Ron Hornbaker-t az a jószándék vezérelte, hogy az elolvasott, esetleg meg is unt könyveinket mások is elolvashassák, ingyér’, bérmentv’. A kezdeményezés lényege, hogy egy-egy tetszőlegesen kiválasztott könyvünket tegyük ki egy pályaudvaron, vagy egy kávézóban, lehetőleg ott, ahol sok ember jár, mert, ha egy erdő közepén, neadjisten egy liftaknába telepítjük kedvenc regényünket, kevés valószínűséggel fog világkörüli pályára kerülni, sokkalinkább az enyészet végez vele. Ha viszont jól megközelíthető helyre tesszük, valaki megtalálja, elolvassa, esetleg továbbítja a nagyvilágba, máris elértük célunkat és az ötletgazda is a sajátját. Eddig teljesen ártatlan az ügy, mondhatni gazdasági és politikai érdekektől mentes. De a mi kedves Ron-unk nem egy csöves hippi ám, akinek nem volt pénze könyvekre és így próbált hozzájutni a mindennapi olvasnivalóhoz. Nem. Ron üzletember, ráadásul amerikai, tehát szép kis pénzt csinált ebből az ártatlan ötletből. Létrehozta ugyanis a bookcrossing.com-ot, ahol figyelemmel lehet kísérni egy-egy könyv útját, sőt csereberélni is lehet. És mitadisten néhány év alatt a második legnagyobb könyvajánló portállá vált az Amazon után, ugyanis már több millió kötet kering a föld körül és több millióan látogatják a bookcrossing.com-ot is. Ahol viszont sok jó ember van kis helyen ott megjelennek a hirdetők (jól belőhető célközönségről lévén szó, a kiadók) és dől a pénz. Ez az internetes pénzszerzés jól-bevált formája. Én is pénzt akarok, ezért elgondolkodtam egy kicsit: mi az, ami még az olvasásnál is jobb dolog? Töprengéseim eredménye a womancrossing.com ötlete: tedd le megunt nődet a pályaudvaron, vagy a kávézóban jól látható helyre… A többit már tudjátok. Az ellenkező nemmel csinálja meg más, abban a műfajban nincsenek érdekeltségeim.

Elküldve: 2007. február 13., 14:02-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.