Jéézusom!

Jézus frankón megígérte hogy újra eljön, s abban hogy ez így lesz/van, nincs értelme kételkedni. Isten fiához nem illik a kamuzás. Már csak az a kérdés, hogy már eljött-e, csak nem vettük észre (lehet, hogy máglyán megégette a Nagy Inkvizítor, eltaposhatták szegényt a száguldozó hadak valamelyik háborúban, vagy egy tank, ha legutóbbi századunkban szerencséltetett minket), vagy jelen pillanatban is köztünk jár, csak nem ismerjük fel (ez is szörnyű lenne), netalán még mindig várat magára. Reméljük, hogy az utóbbi az igaz, és még mindig a boldog várakozás időszakát éljük, de ha mégis az utóbbi előtti lenne az érvényes, akkor villámgyorsan a Megváltó keresésébe kell fognunk. Én erre nem most jöttem rá, már a Mátrixot is érdeklődéssel figyeltem (hogy úgy mondjam, „Jézus-keresési-szempontok” alapján) és meggyőződésem volt, hogy Neo a neo-Christ. De aztán rájöttem, hogy ez csak egy film és nagyot csalódtam. De nem szűntem meg a médiát figyelni, Jézust gyanítva minden bokorban, mert biztos vagyok benne, hogy mediatizált világunkban Vadiúj Krisztusunk is mediatizált. Legújabb Jézus-jelöltem a hollywoodi szupersztár Tom Cruise. És nem csak én hiszem őt megváltónak, hanem a scientológia főmuftija is. Mert egy posztposztmodern világban pont így kell viselkednie annak, aki Jézus akar lenni: olyan egyházhoz kell tartozzon, aminek már a nevében szerepel a tudomány szó, mégis a művészeteket is pártolónak olymódon, hogy újszülöttjének kakiját aranyba önteti. Az is mellette szól, hogy fellázadt a hollywoodizmus ellen, s mint tudjuk, ez a jézusok legfőbb jellemzője. Remélem, nem kell csalódnom ismét. Az szörnyű lenne.

Elküldve: 2007. március 7., 16:06-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.