Árpád apánk a neonáci huligán
Ez is árpád-sávos
Az árpád-sáv kezd legalább annyira kompromittálódni, mint a horogkereszt, mondjuk. Pedig a nyilasok előtt megbecsült nemzeti szimbólum volt, az azóta megváltozott kontextus viszont kezdi tönkretenni ezt a nimbuszt. Vagyishogy már tönkre is tette teljesen. Az árpád-sávos zászlók mamár kizárólag neonáci (neonyilas) kezekben lengenek, megkísérve némi füttyszóval és antiszemita bekiabálásokkal. Ez megfordítva is megállja a helyét: akinek a kezében árpádsávos lobogó, az neonáci, antiszemita. Vannak erőtlen történészi próbálkozások az eredeti árpád sáv rehabilitálására, de mint tudjuk a médiát ezek nem érdeklik, sokkalinkább az egymást pocskondiázó politikusok szófosásai. Politikusaink érdeke pedig abban áll, hogy a lehetőségekhez képest a legtöbb lejáratott jelképet, szlogent, személyiséget sorakoztassanak fel a másik oldalon, a másik oldal rovására. Mondhatni ezekkel határozzák meg egymást: ráütik egymásra megszégyenítő billogként Horthyt, Szálasit, Kun Bélát, Kádárt és a hozzájuk tartozó kiegészítőket, ideológiástul. A baj csak az, hogy haza-kereső Árpád apánk is ebbe a bagázsba került, ha nem másképp, legalábbis névleg. Végleg áldozatul esni látszik ennek a jobb-bal szimbólumcsatának. Itt egy újabb magyar sajátosság: a képesség arra, hogy büszkeségre okot adó személyiségeket, szimbólumokat a sárga földbe taposson. Másrészt az nem egyedi dolog, hogy önkényuralmi jelképeket a történelemből merítettek egyes rendszerek, például a horogkereszt sem légből kapott. Esetünkben a baj viszont két dolog egybemosásából származik: az árpád-sáv neonáci jelképként való meghonosodása a köztudatban, magára Árpád vezérre is ráveti árnyékát. Ennek folyományaként a közeljövő közmagyarja eljut arra a szintre, mikor már nem eként, hanem fő-náciként tiszteli majd kedvenc honfoglalónkat, és senki sem fog csodálkozni azon, ha március 15. felé közeledve, készülődve az ünneplésre, botrányokozásra, az árpád-sáv is a tiltott dolgok listájára kerül a vipera, a kockakő és a golyóálló mellény mellé.
