Szövetségi Képviselők Kalácsa (SZÖKÉK)
Már javában folyik az RMDSZ kangresszus, és én csak most tudtam meg, hogy Markó Bélának nincs ellenfele, vagyis senki nem akar az Erdélyi Magyarok Ura (persze persze a romániai magyaroké, csak akkor nem jön ki a szándékolt rövidítés: EMU) lenni. Hát én akarok. Ha ezt előbb tudom, máris csomagolok is, és indulok Aradra megválasztatni magam. Eredetileg én is EU parlamenti képviselő szerettem volna lenni, de a szomszéd néni megelőzött. Beláttam, hogy ellene semmi esélyem. Nekem nincs ilyen kibaszott humorérzékem. Ha viszont nem sikerül az elnöki pozitúrára rátörnöm, akkor visszatérek eredeti elképzelésemhez, tudniillik az Operáltassuk Nővé Markó Bélát Mozgalomhoz (ONMABÉM – ebből sajna nem tudtam kihozni semmit). Lásd a korábbi bejegyzéseknél. Mert ha ez összejön, akkor Miss Markó esélyei az elnöki posztra, nullára nőnének, mert Nőket Az RMDSZ-be Mozgalom ide vagy oda, azért még mindig férfiuralom vagyon, RMDSZ-ben és azon kívül egyaránt. Ha pedig ez netán megváltozna a közeljövőben, hát arra az esetre is konkrét terveim vannak: feleségül veszem az ex-férfi, ex-elnököt, így rajta keresztül mégis én uralkodnék a kis nyomottseggű romániai magyarokon (rajtunk). Biztos nem utasítaná vissza az ajánlatomat, hisz olyan jóképű volnék (lekontrollálható a fejlécen elhelyezett képen), hogy még Dzsordzs Klónit is lekörözöm. De ha a szépségemtől nem dőlne ki, vagyishogy be, a romantikus irodalommal próbálkoznék. Szerintem ennek nem tudna ellenállni: „én kombi, te kombiné”, vagy „én lovag, te lovagina”, „én márki, te márkiné legyünk mindörökké”, hogy csak a leggyöngyszemebb kortárs irodalmat idézzem. Mert én elnök akarok lenni mindenképpen. Mert az elnököknek még a kerítés is mézeskalácsból van, vagyishogy kolbászból a kacsalábon forgó palota, vagy miafene…
