A magyar kúrtúra napja
Azon gondolkodtam, mi a perverzebb, papírzsepivel feneket törölni (és így kifejezni), az istentisztelet-közvetítés alatt kúrni, hogy egy gyurcsányizmussal éljek, bár más értelemben, vagy a magyar kultúra napján Győzike sót skubizni (figyelemmel követni). Egyik sem. Ez mind magyar kultúrtermék. Mondhatnám: kúrtúrtermék. A hasonló kifejezések és Győzike természetesen. Nem ironizálok. Ki mondta, hogy csak a Kékszakállú herceg vára, meg Az ember tragédiája a kultúra, nem pedig a Bangómargit féle Aranyeső, olvasmányként pedig a Miért is lőttem fejbe magam című besztszeller by Zámbó Jimmy (ha valamit rosszul tudok, az csak kúrtúrálatlanságom jele). Persze, persze: magaskultúra – blá, blá, blá… A közmagyarnál a legtöbb esetben ez azt jelenti, hogy magasan szarik rá. Arra a meggyőződésre is, hogy tudniillik egy Ady vers akkor is meghatározza egy magyar ember gondolkodását, ha történetesen nem olvasta az ominózust, sőt egyebet sem. Szerintem: lószart. Még ha így is van, sokkal inkább a győzikeizmus van beékelődve a magyar agyakba, ez utóbbi intravénásan jön, mondhatni erőszakos penetrációval importálja magát a szervezetünkbe, nemhogy könnyen befogadható: be-nem-fogadhatatlan (hát itt is erőszakhoz kellett folyamodni).
Ennek megfelelően az is természetes, hogy felbukkant az ötlet, miszerint a megasztáros Oláh Ibolya-féle Magyarország-ot kéne nemzeti himnusszá magasztosítani, erKölcsey Ferenc elavult Hymnus-a helyett, azzal együtt, hogy szerzőjét, Geszti Péter neves botrány- és szájhőst plagizálással gyanúsították. A magyar kultúra napját sem az Istenáldmegamagyart-hoz kellene kötni, hanem mondjuk Geszti szülinapjára áthelyezni, vagy még jobb ötletem van: hagyjuk az eredeti dátumot, csak nevezzük át a Magyar kúrtúra napjává, majd posztumusz bepereljük Kölcseyt e nap önkényes kisajátításáért. Stílusos mi? Persze hogy nem. De ez a a stílustalan ocsmánykodás, szarozás, faszozás, amit itt megengedek magamnak (most, ha eddig nem) a Magyar kultúra napján, egyenesen követelmény egy magyar kúrtúremberrel szemben!
