Bibliocatek
Azt észrevettem, hogy a macskák lehetőségük szerint keményen nyomulnak a kultúriparban, gondolok itt arra, hogy mjüzikelek (pl. a Macskák) címszereplői, vagy filmek (pl. Macskajaj) címében szereplők, ottvannak a világirodalomban (pl. Murr Kandúr életszemlélete), régi-új animációkban (pl. a Macskafogó), a nép mocskos száján (pl. „Kidoblak, mint macskát szarni”) és így tovább. Arról viszont sejtelmem se’ volt, hogy az írott kultúra hivatásos védelmezőit tisztelhetjük a cirmosokban. Pedig a könyvtárcicusság nem újkeletű foglalkozás. Az a könyvtárigazgató, aki kicsit is ad magára beszerez legalább 1 db. szakképzett példányt. Mert, ha azt képzeli, hogy a modern légkondicionáló berendezések, videókamerák, lopásgátló rendszerek megvédik a könyvek testi épségét, hát akkor nagyot téved. Mert ezek a kütyük megakadályozzák ugyan, hogy szétrohadjanak, vagy a közeli antikváriumban kössenek ki egy sör áráért, de azt nem, hogy a könyvtáregér mondjuk Nádas Pétert fogyasszon vacsorára. Itt jön képbe a könyvtármacska, aki e nemes foglalkozáshoz illő nevet visel. Mert ugyebár neki olyan közönséges macskanevet nem adhatunk, hogy Cimi, vagy Mici, vagy Cici, vagy mondjuk Safranek, esetleg Szerényke, vagy Lukrécia. Nem. A könyvtármacskaság irodalmi nevet feltételez. Az oregoni könyvtáré például Agatha Christie névre hallgat, T. S. Eliot pedig egy Kentuckybeli könyvtár éleskörmű lakója. A könyvtármacskáknak pedig érdekvédelmi szervezet és saját honlap is dukál. De vajon mit lépnek az előrelátó könyvtárigazgatók, ha a könyvtárcica mondjuk a Faust első kiadásában élesíti a körmeit, vagy összaszarja a Marx-Engels összest. Na ekkor lépnek színre a könyvtárkutyák (bibliodogok)…
