Nevezhetnénk akár magzat-holokausztnak. Azt az ötven éve zajló népírtást tudniillik, melyet a nőgyógyász szakorvosok művelnek a magyar nemzet kárára. 1957 közvetlenül 1956 után következő esztendő, de nem csak emiatt nevezetes, ettől az évtől törvény által engedélyezett Magyarországon a művi terhességmegszakítás. Ez alatt az 50 év alatt az átkozott vaginaturkászok 6.000.000 potenciális (impotenciális) magyar embert küldtek a másvilágra, vagy ki tudja hová kerülnek a magzatlelkek. Ez valóban megdöbbentő adat, olyannyira, hogy gúnyolódni is nehezemre esik. De muszáj. Tőkés püspöknek ugyanis sikerült egy újabb (rém)képpel gazdagítania a nemzethalál víziót, s nemcsakhogy hatmillió halott magzat elképzelendő látványával riogat, de még a harangokat is félrevereti papjaival, aki nem látja, az hallja meg: a kipusztulás szélén állunk. És ha valakinek nem lenne jó a képzelőtehetsége, a (harang)szó meg elszáll, mint tudjuk, az a saját szemeivel megnézheti, sőt meg is tapogathatja az emléktáblát, melyet vasárnap avattak fel Nagyváradon a rogériuszi református templom tornyának falán, a „Mintegy hatmillió megnem született keresztény magyar gyermek emlékére”. Én láttam, olvastam, de nem értem. Nem értem, miért kell újabb és újabb okot találni arra, hogy szarul érezzük magunkat. Miért kell mindig siránkozzunk valamin? Miért kell kikiáltani a 365-ödik gyásznapot is? Mert a magyar alapból búsuló fajta? Akkor meg minek ide az a hatmillió „megnem”? Hatmillió nemkívánt szittya-fattyú? Sírni-ríni tudunk ennyien is. Ami pedig a meg-nem-született magyarokat illeti, azok sokkal többen vannak, ha a meg-sem-fogant-magyarokat is hozzávesszük. Amikor a magyar sperma lehetőséget sem kap rá, hogy megtalálja magyar petesejtjét, mert útját állja egy gumidarabka… Talán a Durex-et is a nemzetgyilkos „márkák” közé kellene sorolni, Trianon és a Posztkommunista Magyar Baloldal mellé.

Elküldve: 2007. január 31., 15:39-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.